2012. február 20., hétfő

Egy kis ez meg az

Azért varrtam a hétvégén is. Az ülőgarnitúrára egy takarót, hogy ne legyen olyan hideg. Tulajdonképpen ez is maradék volt, illetve próbadarab. A lányom takarójának a mintáját próbáltam ki, de mivel féltem hogy a kékből nem lesz elég, így barnából és narancsból próbálkoztam. Most megtaláltam, és pont ide illett. Mutattam az uramnak, hogy lássa mindennek lesz helye, de azt mondta hogy ez a sok rongy, ehhez bizony kicsi a lakásunk. Pedig nem is. 



 Ezek csak úgy készültek, mert kellettek. Illetve a bögre alátát az egy játék maradéka, ahol nem sikerült nyernem. Persze ez sem mostanság volt. A bögre pedig az egyenbögrénk. Nekünk ilyen is van.



5 megjegyzés:

  1. De irigyellek... Mostanában alig jut időm varrni... no de majd szaktok ám rá!
    De jó látni ezt a karcagi bögrét... azok a régi szép idők! Már nagyon várom az idei tábort, hogy végre újra találkozhassunk... Puszi!

    VálaszTörlés
  2. Hidd el nekem sem egyszerű. legtöbbször fejben varrok. bizony én is várom már karcagot, bár most majd tatabányára készülök.

    VálaszTörlés
  3. Rettentően irigy vagyok!!!! Nagyon szépen tűzted le az ülő garnitúra takaróját! Én teljesen béna vagyok a tűzéshez és nagyon tartok is tőle! Szépeket varrtál! A bögrémet oldalba vágtam Ménfőcsanakon, de szerencsére kaptam a nem madaras áruházban újabb négy bögrét és most... csodák csodája nem volt benne 2 egyforma!!!! :o)

    VálaszTörlés
  4. Ó szívem ez még messze van a jótól. Elég tűrhetően sikerült, de még sokat kellene gyakorolni, ha lenne időm. A bögrének örülök hogy van, majd hozzad. már azért hiányoztok csajok, gondolkodom hogy hozzátok fogok majd óvodába járni ha leépültem.

    VálaszTörlés
  5. ...inkább gyere most!!! május első hetében kell beiratkozni! :P :D

    VálaszTörlés