Szente Györgyivel pénztárcát varrtunk, amit már vártam, mert az enyém már elég viseletes állapotban volt. Még sosem volt piros pénztárcám, és azt mondták egy pénztárcában piros színnek is kell lennie, így most eleve ebből indultam ki. Az elmaradhatatlan macskás gombbal persze.
Reiner Rita pedig ezt a tyúklábas táskát tanította. A papírra varrás most olyan szájbarágósan ment, meg is varrtam mindet, na jó kivéve a hátát, oda nem varrtam. Nem egy gyors táska, de remekül lehet benne pakolni. A hímzéssel, a hullámok levarásával, meg persze az egész táskával eltelt az idő. De persze ez is kész lett Karcagon.
Már csak a takarót kell bélelni, tűzni és akkor az is kész lesz. Jó így hazajönni hogy szinte minden készen van.
Természetesen most is jól éreztem magam, találkoztam régi ismerősökkel, na és jöttek újak is. Egyszóval remek volt. Most sem aludtunk sokat, de ez látszik is.