Karcag - utolsó bejegyzés

Szente Györgyivel pénztárcát varrtunk, amit már vártam, mert az enyém már elég viseletes állapotban volt. Még sosem volt piros pénztárcám, és azt mondták egy pénztárcában piros színnek is kell lennie, így most eleve ebből indultam ki. Az elmaradhatatlan macskás gombbal persze. 

Reiner Rita pedig ezt a tyúklábas táskát tanította. A papírra varrás most olyan szájbarágósan ment, meg is varrtam mindet, na jó kivéve a hátát, oda nem varrtam. Nem egy gyors táska, de remekül lehet benne pakolni. A hímzéssel, a hullámok levarásával, meg persze az egész táskával eltelt az idő. De persze ez is kész lett Karcagon.

Már csak a takarót kell bélelni, tűzni és akkor az is kész lesz. Jó így hazajönni hogy szinte minden készen van.

Természetesen most is jól éreztem magam, találkoztam régi ismerősökkel, na és jöttek újak is. Egyszóval remek volt. Most sem aludtunk sokat, de ez látszik is.

Karcag - első bejegyzés

Íme az első bargellos takaróm, ami nagyon de nagyon  tetszik. Nem gondoltam hogy ilyen jól sikerül- szerénytelenség nélkül. Mikor bekészítettem a 15 színt, azt gondoltam majd kiválasztok 10-et, de végül mindet felhasználtam. A színválasztáson és a vágásom múlik itt minden. 

Itt még hétfő éjszaka lógott a függönyről soronként, hogy lássam a rendeződést. Itt már látszott hogy jó lesz. 

 A másik felét ilyen állapotban hagytam hajnalban, és másnap folytattam az összevarrást.

Most már biztos hogy varrok még ilyet, kecskeméten is ez lesz a program, bár egy kicsit másképpen. Soha sem gondoltam volna hogy nekem ez bejön, és mégis. Sok vele a munka, nagy odafigyelést igényel, nagyon el lehet rontani, de ha kész az valami csodaszép.

Cica mica

Ajándékba szánom egy kedves foltos barátnémnak, és a kislányának. Remélem tetszést arat a cicus. 

Készülődés...

A karcagi táborra készülök nagy lendülettel, most éppen az anyagok festése látható. Az első két napi program feladta a leckét az anyagaimat illetően, persze ilyen van az hogy nincs elég belőlük. Van, van, de az ami kellene az nincs. Így hát marad a festés. Az alsóbb képen látszik hogy simán gázon főztem egyszínűre az anyagokat. A felső kettő ( a citromsárga és az almazöld) már az ecetes fürdőben pihen, alul a fűzöld még fő. Ebben a melegben had legyen neki is melege. Már több szín készen van, most éppen sárgában és zöldben fogok nyomulni. 

Ja és persze türelmetlenül várom a tábort, részemről mindegy is lenne hogy mit varrunk, csak ott legyek.